A Széll Kálmán téren álló szökőkutat a felújítás kezdetén elbontották. Nem kell azonban örökre búcsút mondani Makrisz Agamemnon művének, mert restaurálása után ismét felállítják a tér Szilágyi Erzsébet fasori végén, az okmányiroda előtt. Utánajártunk, hogyan zajlott a Sellő felújítása.

– Korábban nem ismertem a szobrot. Amikor felkértek a munkára, kimentem megnézni. Egy ideig nem jöttem rá, hogy a sellőt a tetején kell keresni… Egyik kollégám később azt mondta a műre, hogy őt pacalra emlékezteti. Mindenki mást lát bele – meséli a szökőkút felújításával megbízott restaurátorművész, Papp János. – De minél tovább „játszunk” vele, annál jobban érthető a művész koncepciója. Makrisz egy orosz népmese alapján készítette el a Sellőt. Alul négy betonkorongon tengeri állatokat ábrázoló mozaikok láthatók. Az a négy, szerintem növényi termésre emlékeztető forma a hullám, és abból emelkedik ki a sellő. Ezt jól mutatja, hogy a keze nincs részletesen megmintázva, hanem olyan, mintha a víz éppen lefolyna róla…

A munka úgy kezdődött, hogy felkutatták, miként nézett ki a szobor 1980-ban, amikor felállították. Ezzel párhuzamosan megkeresték a jogtulajdonosokat. Ugyanis, akárcsak egy regénynél, az alkotó vagy leszármazottja 70 évig rendelkezik a művével, bármiféle változtatáshoz az engedélye szükséges. A szobrot Makrisz, a mozaikot a felesége, Zizi készítette, ezért a Görögországban élő lányuktól kellett beszerezni a hozzájárulást. A szökőkútnak helyet adó macskaköves medencét Tokár György építész tervezte, az ő beleegyezésére is szükség volt. Ezután a restaurálás folyamatát kellett megtervezni – az alkalmazott restaurálási technikától a munkálatok helyszínéig – és egyeztetni a fővárosi köztéri műalkotások szakmai felügyeletét ellátó Budapest Galériával.

Az eredeti alkotás felülete zöld színű és vízköves volt. A jogörökös Makrisz Klio azt kérte, hogy a restaurálás végén legyen olyan, mint új korában, ezeket a szennyeződéseket távolítsák el. A felújításnál a felület kezeléséhez az eredetileg is használt kénmájat (kálium-poliszulfidot) használták, ami egyfajta sötétbarna színű mesterséges patina.

– Ezt finoman visszakefélve jól megjelenítjük a felület plasztikáját, mert a mélyedések sötétebbek, a kiemelkedő részek pedig világosabbak lesznek. Végezetül a felületet méhviaszkeverékkel konzerváljuk. Ez nem csupán esztétikus megjelenést ad, de lecsúszik róla a galambürülék, és nem áll meg rajta a víz. Így nem zöldül a szobor, vagyis sokkal kevésbé korrodál a szennyezett levegőben található nitrátok és a klór miatt. Vannak olyan kollégák, akik „zöldhívők”, és a rozsdát is rekonstruálják. Ők a felújított szobrokra egy műzöldet kapnak, melyet idővel lemos az eső, és zöld lesz a posztamens is. Ez történt, például, a Hősök terén, ahol a szobrokat és domborműveket, amelyek eredetileg feketék voltak, zöldre patinázták. A Sellő harminc évvel ezelőtti fotóin is látható, hogy a szobor eredetileg is fekete volt, azaz valószínűleg kénmájazták – avat be az ilyen felújításokat kísérő szakmai vitákba Papp János.

A gyakorlati munka úgy kezdődött, hogy a szökőkutat elemeire bontották, majd a betonkorongokat elszállították a Komárom-Esztergom megyei Tátra, a bronzelemeket Tolna megyébe, Tengelicre, Kiss Tamás szobrászművész műtermébe. A nagyméretű bronzhullámokra vágtak egy ablakot, hogy kiderüljön, mi van belül, milyen állapotú a külső lemezeket tartó szerkezet. Kiderült, hogy nincsen nagy probléma: a gerinc és a tartóbordák rozsdamentes anyagból készültek. A külső lemezeket homokfúvással megtisztították, a kisebb-nagyobb egyenetlenségeket kikalapálták, majd az egészet kénmájazták.

A nyolc alsó betonkoronggal nagyobb problémák voltak. Miután ezeket megtisztították a több rétegben rárakódott vízkőtől, mohától, guanótól, kiderült, hogy azok, amelyeken mozaik volt, végig vannak repedve.

– Az a négy korong, amelyiken nincs mozaik, jó állapotú. Gondolkoztunk, hogy miért, aztán kisütöttük, hogy ezeket valószínűleg előre elkészítették, volt ideje a betonnak megkötni. A másik négynél Makrisz feleségét, aki a mozaikokat alkotta, szoríthatta a határidő, emiatt az utolsó percig dolgozott rajta, majd kiöntötték betonnal, és feltették korongot a helyére. Azonban a betonnak nem volt ideje megkötni, így aztán idővel megrepedt. Megnéztük a korongok belsejét detektorral: hál’ istennek volt benne betonvas, tehát meg tudtuk úgy varrni a betont, ahogy azt az építőiparban szokták: 20-25 centinként 45 fokban furatokat készítenek, nyomnak bele poliuretángyantát, és tesznek bele rozsdamentes acélt – avat be a műhelytitkokba Papp János.

A restaurátor, akinek nevéhez a Kossuth- és a Deák-mauzóleum, az Országház melletti József Attila-szobor és a budavári Mátyás-kút felújítása köthető, elmondta, hogy a Sellő felújítása attól speciális, hogy egy szökőkútról van szó, vagyis nemcsak restaurátorra van szükség hozzá, hanem vízvezeték-szerelőre is. A kútból a korábbinál magasabbra spriccel majd a víz, de a rendszer takarékos lesz: keringteti a vizet, csak időnként lesz szükség utántöltésre.

Az újjászületett szökőkút hamarosan megtekinthető a Széll Kálmán téren kijelölt új helyén.

A Sellő kút történetéről itt olvashatsz.