A Széll Kálmán tér hónapok óta úgy fest, mint egy háborús övezet, de megéri türelmesnek lenni, hiszen a munkák végeztével egy szép, tiszta, szerethető és használható teret kapunk. A készülő térről Fialovszky Tamással, Hőnich Richárddal és Szakács Barnabással beszélhettünk. Ők annak az építészcsapatnak a tagjai – Sólyom Benedekkel, Kenéz Gergellyel és Jedlicska Gergővel együtt – , akik el mertek szakadni a tér eddigi arculatától, és újraálmodni minden négyzetméterét.

Van-e valamilyen érzelmi kötődésetek a térhez?

A tervezőcsapatunk több tagja Budán nőtt fel, ezért sok szállal kötődünk a térhez. Mindig is megkerülhetetlen, fontos találkozópont volt, össze sem tudjuk számolni, hány órát töltöttünk itt várakozással, beszélgetéssel mi is kamaszkorunktól kezdve.

Mi volt az első gondolatotok, amikor megláttátok a pályázatot?

Nagyon örültünk, bár igazság szerint ez már régóta lógott a levegőben, hiszen korábban többször is felreppent a hír, hogy átalakítják a teret. Sőt, a rendszerváltozás után több nagyszabású terv is készült a tér átalakítására, amelyek végül – valószínűleg – költségvetés hiánya miatt nem valósultak meg. Mivel mi is nagyon sok időt töltöttünk a téren, rengeteg gondolatunk, ötletünk volt azzal kapcsolatban, hogy mit, hogyan lehetne átalakítani, mivel lehetne jobbá, használhatóbbá tenni. A közlekedési koncepciót már készen kaptuk, a terveket ehhez igazítva készítettük el.

Mióta dolgoztok együtt?

Idén 25 éves az Építész Stúdió, és mindannyian már közel 20 éve itt dolgozunk, összeszokott csapat vagyunk. A környezetrendező csapattal, a Léptéktervvel is több éves az együttműködésünk.

Hogyan inspirálódtatok, álltatok neki a tervezésnek egy-egy ilyen nagy volumenű munka előtt?

Természetesen ilyenkor mi is körülnézünk, hogy az elmúlt években hasonló témában mik épültek a világban, és ezeket a projekteket ki is elemezzük  pozitívumok- negatívumok szerint. A Széll Kálmán tér tervezésénél egyébként könnyebbség volt, hogy már egy valóságos tervarzenál állt rendelkezésre, így a tévutakat gyorsan ki tudtuk szűrni.

Mi volt a munkafelosztás, hogyan zajlik egy ilyen projekt kivitelezése?

Mi az Építész Stúdiónál csapatban szeretünk dolgozni. Hiszünk abban, hogy minél több nézőpont kerül bele egy tervbe, annál gazdagabb, sokrétűbb lesz a végeredmény. Ezt mindig érdemes kihasználni, ezért rögtön az elejétől közösen gondolkodunk, majd kiválasztjuk a legjobb ötleteket és ezeket tovább érleljük. Az, hogy kihez melyik rész áll közelebb, mi az a terület, amit szívesen kidolgozna, mindig menet közben alakul ki. Az első szakaszban tehát mindenki az egész koncepcióhoz ad hozzá ötleteket, majd ha ez összeállt, akkor osztjuk szét a részfeladatokat.

Milyen szempontokat vettetek figyelembe a tér kialakításánál?

Korábban készült már egy szabályozási terv, és az új koncepciót ennek mentén kellett elkészítenünk. Számos szempontot kellett figyelembe vennünk, például azt, hogy ez egy nagyon funkcionális tér, egy közlekedési csomópont, ahol naponta kétszázezer ember sétál keresztül. A tervezésnél azt próbáltuk átgondolni, hogy mitől lehetne jobb, kellemesebb a téren töltött idő, ezért 170 fát terveztünk a térre, ligeteket a villamosmegállókba. Ezek a fasorok határokat is adnak a térnek, ami eddig hiányzott. Fontos volt az is, hogy a tér azon részeibe is életet vigyünk, ahol eddig nem volt, olyan pontok jöjjenek létre, ahol meg lehet inni egy kávét, várakozni, ülni a lépcsőn. Lépcsőkkel a Várfok utca felőli rézsűket is bevontuk a térbe.

Melyik ötletre vagytok a legbüszkébbek?

Talán arra, hogy a tér új burkolatának struktúrája, rajzolata követi majd a gyalogosok áramlásának főbb irányait, mint ahogy egy füves réten az emberek kitapossák az utat. Ezt egyébként pontos adatok alapján modelleztük.

A metróépület megjelenése nagyon megosztja az embereket, ezt miért kellett megtartani?

A maga idejében a „legyező” egy nagyon bravúros építészeti megoldásokat felvonultató, formabontó épület volt. Mi az eredeti állapotára szeretnénk visszaállítani, kisebb módosításokkal. A keresztirányban húzódó „lepény” épületet ezért elbontottuk, kicsit megtisztítottuk és funkcionálisabbá tettük a legyezőt. A jövőben az épület sokkal jobban becsatlakozik a tér mozgásába, mert egy transzparens csarnok lesz üvegfalakkal, amiben egy pékség is helyet kap. Bízunk benne, hogy ez is egy olyan hely lesz, ahol rossz időben jó várakozni.

Mit gondoltok, milyen lesz a tér fogadtatása?

Biztosan nagyon sokan várják már, hogy elkészüljön a tér, hiszen az átépítés egy hosszú folyamat. Bízunk benne, hogy szeretni fogja mindenki, egészében és kisebb részleteiben is. A struktúra nagyon lendületes, fiatalos, de lesznek retró elemek is, mint a legyező épület, így több stílus is keveredik. Nagy munkát fektettünk abba, hogy megtisztítsuk a teret a felesleges kábelektől, korlátoktól, közlekedési tábláktól, így sokkal átláthatóbb lesz a tér. Izgalmas újdonságként látszóbeton elemek is megjelennek, alkalmazott művészet formájában, valamint tömbfából készült, tartós utcabútorok.

Óriási munkán vagytok túl, napi hány munkaórát ölelt fel a tervezés?

Kereken egy éven keresztül terveztük napi nyolc órában, de fél év telt igazán intenzív munkával, amikor többen is dolgoztunk rajta.