Buda vára az elmúlt évszázadokban többször is kemény harcok után cserélt gazdát. 1686-ban a Lotharingiai Károly vezette egyesített keresztény sereg foglalta vissza a törököktől több hónapos ostrom után. 1945 elején a szovjet Vörös Hadsereg indított támadást a bekerített német és magyar védők ellen. A mai Széll Kálmán tér területén minden hadművelet otthagyta nyomát és tárgyi emlékeit, melyekre a teret átépítő cég munkatársai rendszeresen rábukkannak. Ekkor ideiglenesen leállnak a munkagépek, és megjelennek a területen a régészek.
A feltárásokról Benda Juditot, a Budapesti Történeti Múzeum régészét kérdeztük.
Hogyan értesültek arról, hogy a téren találtak valamit?
Budapesten az 1711 előtti leletek esetében mi, a vélelmezhetően világháborús maradványok esetében a Honvédelmi Minisztérium hadisír gondozásért felelős munkatársai az illetékesek. A Széll Kálmán téren a Múzeum és a beruházó közötti szerződés értelmében nyílt lehetőségünk régészeti megfigyelésre és leletmentésre. Először márciusban kaptunk értesítést az építésvezetőtől, hogy egy markoló emberi maradványokat fordított ki a földből. Mint kiderült, egy 18. századi temető néhány sírja került elő. A Várban kevés volt a hely a templomok körüli temetőkben, ezért a városon kívül is kialakítottak egyet, amint azt egy 1749-ben készült térkép is mutatja. Ennek a legfiatalabb – kb. 250 éves – részét találtuk meg. A sírok egy része üres volt. Ennek az lehet az oka, hogy a 18. század vége felé ezt a temetőt bezárták és a településtől távolabb, a mai Városmajor területén nyitottak egy újat. Feltehetően néhány család ekkor exhumáltatta hozzátartozóit, és a maradványokat átvitték az új temetőbe. Az egyik feltárt csontvázon bronz karikagyűrűt és ruhakapcsot találtunk.
Hogyan nézett ki akkoriban ez a környék?
A mai Széll Kálmán tér ekkoriban a városfalon kívüli terület volt. A 18. században a még álló középkori városfal a mai Margit körút–Bem József utca vonalában húzódott. Valahol a Széna tér és a Csalogány utca találkozásának környékén volt az egyik városkapu. Errefelé, a falakon kívül volt a középkori vesztőhely is, ahol az elítélteket felakasztották. A Mammut áruház helyén mocsaras terület volt, a Széll Kálmán tér területe pedig agyagbányaként szolgált. A katonaság és a polgári lakosság téglavetői és égető kemencéi voltak itt. Jelentős részben az agyagbányászatnak köszönhető, hogy az eredetileg lankás területből létrejött a tér ma is ismert, gödörszerű, a Várfok utcánál meredeken emelkedő formája. A már említett temető a 61-es villamos megállójának vonalától a Krisztina körút irányába húzódott.
Pár hete ismét jelzést kaptak az építkezésről…
Igen, a júniusi ásatás is úgy kezdődött, mint a tavaszi: az építkezés során leletek – ezúttal cseréptöredékek – kerültek elő, most a tér keleti csücskében. A feltárásra csupán öt napunk volt, ez alatt az idő alatt azonban 11 ládányi leletet ástunk ki. Ez a jelentős leletmennyiség ritkaságnak számít, főleg ha figyelembe vesszük, hogy csak egy kicsi, mindössze 6x1,5 méteres kutatóárkot áshattunk.
Mit találtak?
Valószínűleg egy török kori ostromárkot találtunk meg, melyet még a 17. század folyamán hulladékkal töltöttek fel. A közelben világháborús maradványok is előkerültek, egy bombatölcsérbe dobált német és magyar katonák maradványait ásták ki a Honvédelmi Minisztérium szakértői.
Mi került a 11 ládába?
Sok kerámia töredéket találtunk: késő reneszánsz kályhacsempéket, törökkori fajanszedény és dísztányér darabokat, emellett nagyon sok állatcsontot. A csontok legnagyobb része birkától származik, mivel a törökök disznót nem ettek, és marhát is csak ritkán. Az árok egyik sarkában egy falmaradvány is előkerült, ami a török időkből származhat. Azt nem tudni, milyen épület része lehetett, mert az útvonal szabályozás miatt egyelőre nincs lehetőség további feltárásra.
Mi történik a leletekkel, miután kiásták őket?
Az embercsontokat elszállítjuk a Természettudományi Múzeum Embertani Tárába, melynek munkatársai meghatározzák, hogy a maradványok milyen korú, nemű emberekhez tartoztak, milyen betegségben szenvedtek. Minden egyéb leletet – kerámiát, állatcsontokat, fémtárgyakat – behozunk a múzeumba. Az állatcsontokat az ehhez értő kollégák megvizsgálják, elemzik. A cseréptöredékeket, egyéb tárgyakat megtisztítják, majd ha szükség van rá, restaurálják. A leleteket több szempont figyelembe vétele mellett beleltározzuk. Ha a leletek, restaurált tárgyak kiállíthatóak, akkor azokat idővel a nagyközönség is láthatja. A múzeumban tervezünk egy kiállítást jövőre, amely bemutatja a Széll Kálmán tér történetét. A most talált leletek közül a szebbeket az érdeklődők itt megtekinthetik majd.