Betonmatricázás? Az meg mi lehet? Nem meglepő, ha nem hallott még róla, hiszen egy viszonylag új technológiáról van szó, melyet itthon a Szövetség ’39 alkotócsoport képvisel kültéri művészeti alkotásaival. Például a most elkészült hatalmas látszóbeton villamossal, amit a Széll Kálmán térre álmodtak meg, de csak később, a nagyobb átalakítási munkák végeztével lepleznek le. A tervezésről és a technológiáról még az alkotás előkészítési fázisában beszélgettünk Bakó Zsófiával, a projekt vezetőjével.

Milyen eljárással készül pontosan a betonmatricázás?

Tulajdonképpen egy betonfelületbe nyomunk bele egy negatívot, egy mintát. A mélységgel és a felületekkel játszunk. Folyamatosan kísérletezünk azon, hogy milyen a tökéletes felület és felületvastagság, ami kiadja azt, amit szeretnénk látni. Most vastag rugalmas rétegeket használunk, mert ezzel hangsúlyosabbá tudjuk tenni a mintákat, de a finom részletekhez néha leheletvékony anyagokat is bevetünk. Addig próbálkozunk, amíg el nem érjük a kívánt hatást. Néha egyszínű festéssel is dolgozunk, hogy az apró mintákat hangsúlyozzuk. Elég bonyolult a technológia, ezért mi is mindig tanulunk, megrendelésről megrendelésre.

Mióta dolgoztok ezzel a technikával?

Mindig foglalkozott a csapat betonnal, de a Dohány utcai megrendelésnél használtuk ilyen nagy felületen először dekorációs elemként másfél évvel ezelőtt. A technológia teljesen véletlenül, munka közben alakult ki, amikor észrevettük, hogy milyen könnyen megjelennek a különböző vonalak, kis minták azon a finom szemcsés betonon, amivel dolgozunk. Azóta folyton kísérletezünk, hogy más és más módszerrel milyen eredményeket tudunk elérni.

Mennyire tartós, mennyire bírja a változékony időjárást?

Annak ellenére, hogy masszív anyagnak tűnik, nagyon érzékeny is, bár leginkább az öntés és szilárdulás fázisában. Milliméterpontos precizitás szükséges, nagy odafigyelést igényel, mert minden meglátszik a betonon. A kész alkotás azonban ellenáll az időjárás viszontagságainak, ezért reméljük, hogy sokáig a téren áll majd.

Hogyan/kitől jött a felkérés a Széll Kálmán téri munkára?

Az Építész Stúdiónak – amely a Széll Kálmán tér újratervezését megnyerte – nagyon megtetszett a munkánk, és ők kerestek meg minket, hogy szívesen dolgoznának velünk. Ezután a Budapesti Közlekedési Központtól is kaptunk egy hivatalos felkérést, aminek nagyon örültünk. Ekkora volumenű projektben lenni nagyon izgalmas és nagy megtiszteltetés, erre mindannyian azt mondtuk, hogy nem semmi! Reméljük, szép lesz az is, amit csinálunk, mert a beton eléggé kiszámíthatatlan anyag, nem könnyű vele dolgozni.

Hányan vagytok a csapatban, akik részt vettek a projektben?

Ennek az alkotásnak a megtervezésében összesen öten vettünk részt: Baróthy Anna cégvezetőnk és egyben vezetőtervezőnk; Árpás Renátó, aki a grafikáért felelt; Hári Andi és Tóth Bálint tervező, valamint én, aki tervezőként is dolgoztam rajta és a folyamatokat is menedzseltem. De egy-egy ilyen nagy projektnél mindenki kiveszi a részét a munkából, és beugrik segíteni, ha kell, hozzáteszi a saját ötleteit. Igazi csapat vagyunk.

Mióta dolgoztok együtt?

Elég fiatal a csapat, de hamar összeszoktunk. A Szövetség ’39 már 10 éve alkot, én egy éve csatlakoztam, a Dohány utcai betonmatricás felület kialakítása volt az első nagy munka, amelyben részt vettem.

Mi a munkamegosztás? Mindenkinek megvan a feladata?

Mindenki azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért. A grafikákat például Árpás Renátó csinálja, mert ő ért nagyon az Illustrator programhoz, a szervezési dolgokat én viszem projektvezetőként, de néha menet közben is alakul, hogy ki milyen feladatokat vállal magára.

Hol láthatók még a munkáitok?

A Dohány utca 32. szám alatt látható egy munkánk, ez volt az első nagyobb megrendelésünk. Ennél a felületnél vastagabb rugalmas anyagokkal kísérleteztünk, illetve festéssel is dolgoztunk, ami még jobban hangsúlyozza az apró részleteket, és egy kis pluszizgalmat csempész az alkotásba. Hasonló felületet készítünk a 18-as villamos vonalára is, az alagúthoz.

Milyen irányvonalak mentén találtátok ki a Széll Kálmán téri koncepciót?

Az volt a kérés – mivel egy közlekedési csomópontról van szó –, hogy egy villamost készítsünk el. Ennek a részleteit folyamatosan, együtt alakítottuk a tervezés alatt. A BKK és az építészek is hozzátettek ötleteket az alkotáshoz. A kész villamosba „bele lehet látni”: látszanak majd a kapaszkodók, az ülések, a padlócsíkok, kicsit olyan lesz, mint egy röntgenkép. Ennek elérésére különböző technikákat alkalmazunk. A kész alkotás kilenc méter hosszú és három méter magas lesz, az egyik kiszolgálóépület sarkánál „fordul be”.

Mennyi ideig tart egy ilyen alkotás elkészítése?

Az előkészületek, a rétegek elkészítése és felhelyezése, valamint az egyeztetések körülbelül másfél hónapot vettek igénybe. Valójában ez a nagyobbik része a munkának. Mivel a betonnal viszonylag gyorsan kell dolgoznunk, illetve az időjárás is közbeszólhat, a helyszínen, maximum négyórás munkát tervezünk. Természetesen itt is nagyon oda kell figyelnünk, hiszen a végeredmény nagyban azon múlik, hogyan öntik a betont.

A térre kerülő munkák elkészítésekor számoltok-e valamilyen speciális nehézséggel?

Mindenre felkészülünk, hiszen sem a hőség, sem az eső vagy a hideg nem ideális a munkára. Mint minden anyagnak, ennek is van egy olyan hőmérsékleti tartománya, amikor a legideálisabb vele dolgozni. Próbálunk olyan időpontot választani, ami a legkevésbé kockázatos, ezek ilyenkor nyáron leginkább a kora reggeli órák, amikor még nincs nagy meleg. Fontos a beton minősége is, mert hajlamos becsomósodni, „fészkesedni”.

Milyen visszajelzésekre számítotok?

Eddig a Dohány utcai alkotás kapcsán kaptunk visszajelzéseket, de ezek is inkább megfigyelések. Ha arra járunk, látjuk, hogy megállnak a járókelők, megnézik, megtapogatják, bekukucskálnak a lyukakon, és aztán meglepődnek, hogy nem múzeum, hanem egy parkoló van mögötte. Mi úgy látjuk, hogy nagyon tetszik nekik, és reméljük, a Széll Kálmán téri villamos is legalább ekkora örömöt szerez majd az utazóknak, a várakozóknak, és sokáig díszíti majd a teret.