Nemes Zsolt egy civil tűzszerészcég vezetője. Korábban hivatásos katona volt, tűzszerész szakasz-, majd századparancsnok, 2000–2004 között az ENSZ leszerelési bizottságának a magyar katonai szakértője. Az ő cége felelős a Széll Kálmán tér tűzszerészeti ellenőrzéséért.

A BKK túlbiztosítja a területet, ezért civil tűzszerészek is dolgoznak a téren. Miért van erre szükség?

Az építőipari kivitelezési tevékenységet Magyarországon a 191/2009-es kormányrendelet szabályozza, mely előírja, hogy a kivitelező – esetünkben a Széll Kálmán tér 2014 Konzorcium tagjai: a  KÉSZ Zrt. és a WIS HOLDING Zrt. – köteles a munkaterület robbanószerkezet-mentességéről gondoskodni. Ráadásul ez nem csupán törvényi előírás, de munkavédelmi szempontból is érdeke a megrendelőnek, illetve a téren közlekedőknek.

Hogyan néz ki egy tűzszerész munkanapja?

Reggelente korán kimegyünk a munkaterületre, és magnetométerrel átvizsgáljuk. Ez egy olyan készülék, amely nem csupán a robbanószerkezeteket érzékeli, hanem minden talajban lévő fémtárgyat. Mivel bizonyos területeken – például a vágányoknál vagy a szökőkút környékén – a műszer folyamatosan jelzett, ezért állandó szakmai felügyeletre van szükség. Az ilyen „fémágyakkal szennyezett” területen feltárásokat is kell végezni, hogy beazonosíthassuk, mire jelzett a műszer: vezetékre, csapszögre, egyéb fémtárgyra vagy valóban robbanószerkezetre. Ha ez utóbbira, akkor a területileg illetékes rendőrkapitányságon keresztül bejelentjük a Magyar Honvédség tűzszerészügyeletének. A honvédség a bejelentést követően – ez 1-2 órán, rosszabb esetben 1 napon belül – megjelenik, és gondoskodik a szerkezet elszállításáról, ártalmatlanításáról.

Ezek szerint más a feladatuk a civil tűzszerészcégeknek és más a honvédségnek?

Igen, van egy éles határ a honvédségi és a civil tűzszerészek között. Mi addig foglalkozhatunk a robbanószerkezetekkel, amíg megtörténik azok beazonosítása: megmondjuk, hogy milyen típus és milyen állapotú. Onnantól kezdve a Magyar Honvédség az illetékes; kivéve, ha a közbiztonság fenyegetése áll fenn. Ekkor a rendőrség az illetékes.

Hány robbanószerkezetet találtak a tér felújítása során?

A Széll Kálmán téren a felújítás kezdete óta nyolc alkalommal találtunk robbanószert, ezeket jellemzően a szovjetek használták a II. világháborúban. A Margit körúti gyorsétterem előtt előkerült egy 100 kilós bomba, amit biztosan egy vadászbombázóról dobtak le. Találtunk egy páncéltörő ágyúba való lőszert, ami maradhatott akár ’56-ból is, hiszen a Széna téren ekkor heves harcok folytak. Találtunk egy nagyméretű betonromboló bombát is. Ez egyértelműen II. világháborús, akárcsak az a bizonyos 100 kilós bomba. Volt még két aknavető gránát, egy közepes és egy nagy űrméretű. Ezek is valószínűleg háborús eredetűek.

Mi történik akkor, amikor megtalálják a robbanószert?

Először azonosítjuk. Tudnunk kell, hogy valóban robbanószerkezet került-e elő, mennyire biztonságos a terület, a munkások folytathatják-e a munkát. Ezenkívül az is célunk, hogy a honvédséget ne terheljük; csak akkor jöjjenek, ha az valóban indokolt. A téren négy olyan eset volt eddig, amikor a dolgozók azt hitték, hogy robbanószerkezetre bukkantak, ám kiderült, hogy csak csapszeg, agyagrög vagy valami fém alkatrész került elő. Ezzel már négy utat megspóroltunk a honvédségnek. További négy esetben találtunk olyan eszközt, ami valóban egy robbanószerkezet része volt, de nem tartalmazott robbanóanyagot. Ezeket gyűjtőnéven úgy nevezzük, hogy „nem robbanó harcanyag”. Ilyen pl. egy töltényhüvely vagy aknavető gránát stabilizáló szárnya. Ezeket az őrszolgálatnál leraktuk, ők őrizték, és a honvédség csak akkor vitte el őket, amikor másutt már befejezték a munkájukat.

Ha valóban robbanószerkezet kerül elő, akkor a protokoll úgy indul, hogy a Magyar Honvédség kiérkező tűzszerész járőrének parancsnoka eldönti, hogy a megtalált robbanóeszköz mennyire veszélyes. Több szempontot vizsgál, de az elsődleges szempont, hogy tartalmaz-e gyújtószerkezetet, illetve hogy milyen állapotban van. Egy gránátban pl. egy úgynevezett brizáns robbanóanyag van, ez robban, ebből keletkezik a repeszhatás. Ez viszonylag stabil, alacsony ütésérzékenységű robbanóanyag. Ahhoz, hogy ezt felrobbantsuk, kell egy olyan robbanóanyag, aminek magas az ütésérzékenysége. Ezt úgy hívják, hogy iniciáló robbanóanyag, ez van a gyújtószerkezetben. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy ez benne van-e a megtalált szerkezetben. Ha nincs, különösebb gond nélkül szállítható, nagyobb problémát nem okoz. Ha benne van, akkor jön a fejtörés, hogy mitévők legyünk. Két úton lehet megoldani a problémát. Vagy ki kell csavarni, eltávolítani a gyújtószerkezetet, vagy le kell robbantani. A másik megvizsgálandó szempont, hogy a lövedéket kilőtték-e vagy sem.

Ezt honnan lehet tudni?

Ahhoz, hogy a lövedék illeszkedjék az ágyúcsőbe, két-három réz vezetőgyűrű veszi körül. A csövek belül huzagolva vannak, hogy a kilőtt lövedék a tengelye mentén forogjon. Ez biztosítja repülés közben a stabilitást. Ha a lövedéket kilőtték, akkor a huzagolás nyomai meglátszanak a fémgyűrűkön. Ebből állapítjuk meg, hogy kilőtték-e vagy sem. Ha egy lőszert még nem lőttek ki, akkor feltételezhető, hogy a gyújtási folyamatok nem indultak el benne, ugyanis a kibiztosításhoz valamiféle erőhatásra van szükség. Ez többnyire a gyorsulás, aminek hatására az ütőszeg 90 fokos helyzetből 0 fokra áll a csappantyúval szemben, és beindítja a gyújtási láncot. Ha ez nem történt meg, akkor feltételezzük, hogy a robbanószer viszonylag stabil. Amit kilőttek, az különös veszélyességi fokba tartozik, ekkor kell elvégezni a terület kiürítését, a forgalom elterelését, stb. Ugyanez a helyzet a bombákkal, amelyeknél teljesen mindegy a biztosítás állapota, mindig azt kell feltételeznünk, hogy azt ledobták. Van még pár olyan robbanószertípus, amelyről nem lehet megállapítani, hogy a kibiztosítási folyamatok elindultak-e. Ezeket úgy kell kezelnünk, hogy biztosan kibiztosították őket. Erre példa a II. világháborúban kifejlesztett magyar Vécsey kézigránát, amely csillag ütőszeges, ezért bárhogy dobták is el, az ütőszeg biztosan belecsapott a csappantyúba. Ha egy ilyet találok, akkor arról sohasem feltételezhetem, hogy nem indult el a biztosítási folyamat.

Gondolom, ilyen esetekben kell lezárni a területet.

A járőrparancsnok a lőszer űrméretétől, típusától függően dönt arról, hogy mekkora területet kell lezárni, hány utcából kell ideiglenesen kilakoltatni az embereket. Ha pl. a korábban említett 100 kilós bomba felrobbant volna, akkor 50-100 méter sugarú körön belül mindenki életét veszthette volna, 500 méteren belül pedig megsérül.

Ezt szerencsére megakadályozták.

Igen. Egy robbanás a tér szélén álló házak homlokzatát elpusztíthatta volna. A metró épülete betonból van, az jobban ellenállna. Abban az épületben a Várfok utcai rézsűben talált 152 mm-es betonromboló gránát okozhatott volna nagyobb pusztítást. Ezt a típust kifejezetten bunkerek, épületek ellen fejlesztették ki. A korábban használt, célba érve azonnal robbanó lövedékeknek, bombáknak ugyanis a betonépületek egész jól ellenálltak, néha egyszerűen lepattant róluk a lövedék. Ezért kifejlesztettek egy olyan gyújtószerkezetet, mely néhány mikromásodperccel késlelteti a robbanást. Így a lőszer képes átszakítani a falat vagy mennyezetet, és csak ezután, már bent, a belső térben robban fel. Érdekesség, hogy volt egy még hosszabb késleltetésű bombatípus is, melyet az amerikaiak és az angolok használtak. Ezeknél a gyújtószerkezetben volt egy savampulla, ami becsapódáskor eltört. A savnak több réteget át kellett marnia, és csak ezután robbantotta fel a bombát. Ez néha fél óráig is eltartott. Vagyis akkor robbant fel, amikor a bombázók már elmentek, a légiriadót lefújták, és az emberek előmerészkedtek a pincékből, óvóhelyekről. Egy ilyen bomba miatt öt éve hárman meghaltak Jénában.

Lezárták a területet. Mi történik ekkor?

A honvédségi tűzszerészek vagy autóba rakják a robbanószerkezetet és elszállítják egy központi gyűjtőhelyre, vagy a helyszínen semmisítik meg. Utóbbihoz egy közműmentes terület kell. A robbanószert elássák, a repeszek ellen lefedik, a rezgések ellen körülárkolják… Ezt a megoldást a Széll Kálmán téren a közművek, metró miatt nem lehet alkalmazni. A járőrparancsnok úgy is dönthet, hogy nem az egész lőszert semmisítik meg, csak a gyújtóját. Ezt kétféle módon oldhatják meg: kicsavarják, és a helyszínen felrobbantják, vagy egy disztrupterrel szétlövik. Utóbbi módszert inkább a rendőrségi tűzszerészek alkalmazzák csomagbombák esetében.

Mi az a disztrupter?

Ez egy cső, melynek az egyik végében robbanóanyag van. Középen homok vagy víz, amit a robbanás a cső másik végén lévő 5 mm-es lyukon hangsebességnél gyorsabban lő ki. Ez olyan gyorsan roncsolja a robbanószerkezetet, hogy nincs ideje felrobbanni.

Hogyan történik a megtalált robbanószerkezet végleges megsemmisítése?

Ha nem élesített, nem kilőtt, akkor a járőr felrakja az autójára, és elviszi a honvédség központi megsemmisítő helyére, Erdőkertesre, ahol bizonyos idő múlva beássák a földbe, és TNT-vel felrobbantják. 

Miközben a tűzszerészek dolgoznak, a filmekben látható különleges védőruhát viselik?

A védőruha alapvetően nem a katonai, hanem az „improvizált jellegű robbanószerkezet” esetén hasznos, ami lehet egy csomagbomba vagy pl. egy szabvány kézigránát, melyet körülraktak csapágygolyókkal. Ezek a ruhák alapvetően hő és nyomás ellen védenek, a kézigránátnál nagyobb robbanóerejű katonai robbanóeszközök kevésbé hatásosak. Ezeknél ugyanis az egyik legfontosabb a repeszhatás, és a robbanáskor hangsebességnél gyorsabban repülő repesz ellen semmiféle ruha sem véd.

Veszélyes munka.

A mai ember hiányossága, hogy azt gondolja, ő a természeti törvények felett áll, és semmi veszély nem fenyegeti. Pedig kell, hogy legyen bennünk természetes veszélyérzet, mely segít, hogy elkerüljük a veszélyes helyzeteket.

A magyar honvédség tűzszerészképzése hol áll a nemzetközi mezőnyben?

A magyarok szakmailag a legjobbak közé tartoznak. Ez abból adódik, hogy mi sokféle robbanóanyaggal találkozunk. Egy brit jellemzően a német „cuccokat” találja, egy német az angol–amerikait egy kevés orosszal, de itt nálunk minden van: szovjet, német, angol, amerikai, román, szerb, hiszen sokféle lőszerfelhasználás volt Magyarországon 1944–45-ben.

Furcsa, hogy a háború után 70 évvel még ilyen sok bomba van a földben a város egyik legforgalmasabb közterületén. Amikor a metrót építették, nem történt bombamentesítés?  

Civil vállalkozások csak 1998 óta végezhetnek bombamentesítést. Előtte csak a honvédség (illetve a Magyar Néphadsereg) végezhetett ilyesmit. Nekik azonban sem megfelelő műszaki felszerelésük nem volt ehhez, sem elegendő kapacitásuk. A Magyar Honvédség tűzszerész alakulata 200-300 emberből áll, ennek a fele a tényleges tűzszerész, a többiek a kiszolgáló személyzet. A háború után eleinte bolgár és szovjet alakulatok végeztek tűzszerészeti feladatokat, alárendeltségükben hadifogoly státusú magyar katonákkal. 1946-tól a honvédség hivatalos aknakutató alakulatai is bekapcsolódtak a munkába. Érdekesség, hogy a bolgár katonák közül végül sokan itt maradtak, és bolgárkertészek lettek. 1975-től 1978-ig a pártvezetés azon az állásponton volt, hogy Magyarországon nincs több lőszer a földben, és megszüntették a tűzszerészetet. Aztán a hivatalosan nem létező bombáktól meghalt egy csomó civil, és rájöttek, hogy mégis kellenek tűzszerészek…

Izgalmas feladat a Széll Kálmán téren tűzszerészként dolgozni?

Az, de én már várom a végét. De addig is mindig van mit csinálni, sosem unatkozunk.

A Széll Kálmán téren eddig megtalált bombákkal, csontokkal és egyéb régészeti leletekkel következő blogbejegyzésünkben részletesen foglalkozunk.